Oldalak

2012. március 31., szombat

Virágvasárnap



Virágok gyűlnek a fehér szamár csikó patája alatt.
Pálmalevelek lengnek kezekben és hozsánnát kiált a sok száj.
Férfi lépked, csendben.
Mosolyogva sorsa felé viszi a jóslat,
mit ő tud, az elé térdelő tömeg nem sejti:
Ugyanők kiáltják-e majd: feszítsd meg?
Kiáltó szájak, lendülő kezek.
Hozzák a diadalt, adják az ács-szöget.
Rövid hűség, rövid emlékezet...
Te mit kiáltottál?
Hová vitt a tömeg?
Belül szólt a szíved?
Csalódtál szavában?
Vártad-e megváltást, mint ráolvasásban?
Vártad-e csodáknak napi megtételét?
Hallottad-e szavát, mikor a hitre kért?
Csak együtt lehet.
A csoda benned van...nem hitted: feszítsd meg. Becsapott.
Nem király...csak halott.
Ne sírj, ne szomorkodj!
Keresztet, mit kértél neki: megkapta.
Mosolyog. Hiszen csak így maradt örökségül:
Feltámadott!

2011-04-17

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése