Férfiúknak szeretettel

Vagytok nekem társaim, férfiak.
Szép egyenes hátak, kihúzott derekak,
büszkén lépő lábak, felszegett fejek.
Mennyire szeretlek Benneteket!
A nyíló ajtót, hol előre engedtél,
... feltámadó veszély, hol mögéd tereltél,
s óvón fogod könyököm csúszós járdaszélen.
Mind köszönöm szépen.
Harcos tekinteted, ha más is rámnézett,
udvarló mozdulat, magadét megvéded.
Mosolygok magamban és csak az ujjammal felelek:
Egy vagyok veled.
Simuló tenyered tánc közben hátamon.
Ámuló pillantás kavargó hajamon,
lépünk az ütemre, életre keringve és én beledőlök férfi-erődbe:
Tarts kedves, kedvedre.
Pillantásodat akkor is megértem, ha azt lesütteti veled a szemérem,
meghatódtál valamin s a könny neked szégyen:
Elfordulok, nem nézem.
Sose fájjon semmi, hogy sírjál előttem...ha mégis, megtisztelsz:
hatalmas erőddel, mertél gyenge lenni.
Nekünk az semmi, neked... azt hiszem megértem.
De sosem egészen.
Titkodat nem kérdem, ha mondod megtartom.
Vagyok, neked asszony.
Ha csak pillanatra, ha szembejössz a járdán:
mégis felismerem Férfi nézett most rám.
Benne a valami, amivé őt szánták.
bennem a valami, mivé engem szántak.
Együtt vagyunk...együtt a Világnak.