Tanévnyitó

Vannak napok, szokatlanok...
Hiszen újak, még nem voltak.
Ünneplő ruhában játszadozó gyerek,
lecsendesül, lehet még pityereg:
állj a sorba, bemegyünk.
Anya is jöhet velünk.
Hátunk mögött lépegetnek,
átadták a kezeinket:
Tanítónéni fogja.
Add át anya-apa,
téged is átadtak!
Te is bevonultál, szokatlan volt a pad.
Emlékek rajzanak.
És rajzolnak...
Sóhajok indulnak, talán könnyek is...
Meg nevetések jönnek a régről.
Barátok. Tanárok.
Padok és illatok.
Jó volt.
A dolgozat még várhat.
Tiédből köszöntöm régi iskolámat.
Az elengedő és megfogó kezeket.
Jobbat nem tehetek:
Iskolát szeretni tanítok gyereket!

2012.09.01.

Bellának, aki egy boxer

Elment egy kutya.
Azt mondod, naponta hányan mennek át a másik világra,
van ki hisz a folytatásban, van ki csak a föld ölelését mondja magáénak.
Embernek - állatnak.
Elment. Sora volt és most nincs többé.
Mondod: ugyan! Hiszen van helyette hány és hány.
Van bizony. De nem ő.
És ez így van jól.
Még sokáig várod mozdulását,
barna testet keresel zöld fűvön heverni.
Meleg test mintha súrolná lábadat, hogy toljad arréb: hiszen fellöksz!
Még érzed a szagát és hátrafordulsz.
És osztod a csontot neki is porciózva.
Talán torokod elszorul, merj sírni kutyáért!
Aztán már mosolyogsz, ha eszedbejut újra.
S ő is megnyugszik, itt hagyhat, átmehet oda, hová vágyik:
Túlra.
Át a szivárványhídon.
Jó utat Bella!

Ember-húr

Mozdul a lábam, mozdul a vállam.
Karom az Égé, talpam a Földé
vagyok a Hídja Embernek.
Gyökerem nőjön, hogy el ne szálljak.
Emelnek mégis hatalmas szárnyak.
És én csak álljak.
Rezzen a gyomrom, rezzen a májam, rezzen a lépem...még most sem lépem azt, ami hív.
Forró a köldök, kapuját tárja.
Forró a szív, kapuját tárja.
Kettő közt feszül íve a húrnak: engedd el!
Remegjen.
Sosevolt könnyűség sosevolt súlya, emeljen.
Fény lettem.
Jöhet az üzenet.
Mehet az üzenet.
Húr vagyok.
Szólalok.

2012.08.06.

Augusztus üzenete

Tele az idő.
Tele valamivel, mit Augusztus érlel.
Illat lenne?
Július porszaga édessé telik, ahogy a fák alatt lépek
és a beszántott gabonatarlón barnán lépked a nyár.
Puhán.
Valami lágyság költözött a Napba,
meleg sugarával nem éget: ölel és szólít.
Valami új ritmusra figyelj, ahogy szülés előtt az anya nehezül már
s befelé hallgat.
Lassulva élete új szakaszába.
Készülj szüretre.
Vedd, mit együtt hoztunk világra,
számtalan gyümölcsét a nyárnak.
Megdolgoztál.
S én Augusztus ígérem nem hozok már jeget,
csak langy-meleget, miben bogár táncol és kabóca dalol.
Új fecskék ülnek a drótra,
telik a kamra, s telj te is meg velem:
Tart még a nyár.