Oldalak

2012. április 26., csütörtök

Mese egy családról

Mese egy családról. Apa-anya-gyerekek. Sajnos, olyan baráti társaságba keveredtek, ahol a főfő szószóló megparancsolta, mit tehetnek a családok. Sokmindent megtiltott...sokmindent nem úgy mondott...és azt is megparancsolta a szülőknek: a gyerekeknek mondják azt, ez a legjobb baráti társaság. Aki nem itt van, az ellenség.
Csakhogy milyen a gyerek...át-átpillant a szomszédba. Ott meg mindenféle van. Igaz, odamenni nem szabad, mert azok a rosszak.
Lázonganak a gyerekek. Apa-anya tanácstalan, mivel csitítsák őket? Megverik őket, de az nem lehet sokáig megoldás.
Bevételük nem nagyon van, amit termelnek, egymás közt elosztogatják, a baráti társaságban.
Na, mi lenne, ha kölcsönkérnénk. Kérnek is, hajaj, de honnan: a "rossz" szomszédoktól. Adnaaak!
Tudják, aki tartozik..előbb utább bejön az ő utcájukba.
Lesz kicsit jobb élet a családban, nlha még utaznak is. A gyerekek felnőnek, addig lázonganak, míg szétesik a baráti társaság.
Nosza, osztják a széket, asztalt egymás között...igaz nem nagyon értenek hozzá, mit lehet ezekkel kezdeni, mert a családban nem volt sok lehetőség önállóan tevékenykedni...sok  mindent el is rontanak vagy nem is érdekli őket.
A megszerzett asztalt jó pénzért továbbadják: erre-arra.
És a felnövő gyerekek családot alapítanak. Jó élet lesz ám! Barátkoznak, terveznek...gyerekük születik, jó sok.
Már kicsit hozzászoktak a gyerekek a jóléthez, ingyen könyv meg orvos meg ilyenek...morognak, ha erről le kellene mondani. De nincs erre pénz.
Ugye a régi adósság is ott van...az örökölt. Nem egyszerű az élet. Anya el is válik, mert a másik apa jobbat ígért. Jó, odaadják a kasszát, rendben van, ha szegényes is, de nem üres.
Csakhogy az új apa ígért valamit a gyerekeknek, meg illik tartani! Hoppá! Mit tettek az elődök?
Ha ők kölcsönkértek, megteszik a felnövő gyerekek is, nehogy most az ő gyerekeik másfelé forduljanak. Ígérnek fű fa vadvirágot, csak Őket szeressék. Kapnak kölcsönt.
De a szülők idegesek. Az apa még kénytelen kölcsönért menni, mert semmi nem elég és a kamatok!!!
De nem akarnak már adni.
Na, kicsit megmásítjuk, papíron, a család költségvetését...kapjunk még pénzt és a gyerekek is legyenek kussban. Kiderül a hazugság, de apa nem hajlandó anyától elválni, megy még egy darabig az egyre elkeseredettebb gyerekekkel.
Aztán anya elválik apától és új apa kerül. A kassza nemhogy üres, mínuszban van. (pedig bizonyítottan pluszban volt!!
Most itt a baj! Meg kell beszélni a gyerekekkel, mit lehet és mit nem, nincs rá keret. EZ VAN.
Azt gondolják a szülők, ha az adósságtól meg lehetne valahogy szabadulni...Eladnak dolgokat, visszavesznek, igyekeznek a semmiből gazdálkodni.
A mínuszból.
Közben a szomszéd családok is rádöbbennek: baj van! Mindenki tartozik! El kezdik behajtani, ettől még nagyobb kavarodás lesz és megijednek a szülők, főleg a gyerekek. Ahol félelem van, ott veszekedés is lesz és egymásra mutogatás. Persze, a szülők a hibásak és gonoszok, mert bizony el kell venni a gyerekektől bizonyos dolgokat, kérni a zsebpénzükből, ami pedig még kevesebb is lett. De másképpen nem lehet kifizetni a család rezsijét.
Nehéz. Vannak gyerekek, akik megértik, nekik könnyebb. És vannak, akik csak azt látják: lám új apa van, most sem jobb.
És a szomszédok sem segítenek, sőt mindenbe beleszólnak, mert náluk a pénztárca és akkor lehet. dirigálni.
A család még nehezebb helyzetbe kerül, mert a szomszédságnak bizonyítani kell: hol ezt, hol azt. Ami mindig pénzbe kerül a családnak. Sokba.
Sok gyerek azt mondja: rúgjuk őket seggbe, hagyjuk el ezeket, mocskosok.
Másik gyerek azt mondja: egyezzünk meg velük, nem lehet ugrálni, erősebbek.
A szülők igyekeznek...lehet hibáznak, ki nem? Csak arra kérik a gyerekeket, amire a szülők szokták: bízzatok bennünk. Tudjuk, már a zsír kerül le a kenyérről, nem a csokiról mondtok le, tudjuk. Ha tudtok segítsetek egymásnak is, legalább ne veszekedjetek és csúfoldójatok. Ha van, aki a régi apát jobban szerette, megértjük. Nehéz elfogadni egy új apát. Most mégis. Ez a család. Ne ártsunk egymásnak.
Csakhogy éppen ez veszett el, a legnagyobb kincs: A bizalom szülő és gyerek között. Amelyik családban bíznak egymásban a hegyet elviszi. Együtt, kézenfogva. Azt hiszem...ez a gyerekeken múlik. Ha...talán...kicsit...felnőnek. Én mint gyerek, arra kérlek Benneteket kedves társaim: ha bíznánk, menne. Lehet, nehezen. De ha nem bízunk: sehogy. 
Kedves GYEREKEK legyünk végre CSALÁD!

2012. április 22., vasárnap

Nyár-pihe

Nyár-pihe szállong a kék levegőben,
vízre hajolnak a parti füzek.
Új üzenet vár az ékes időben:
hagyd kialudni a kályhatüzet.

Nap tüze fűtheti langyosra újra,
hol ősszel ültem a régi padot.
Tél szele már milyen messzire fújta:
akkor-ott surranó gondolatot.

Nem nyúlok utána.
Szívembe hívom a most örömét!
Ahogy a virág sem kérdezget egyre:
Szirmában nyújtja a mag örökét.

2012. április 19., csütörtök

Kézcsók

Rebbenő szádat érzem a kezemen,
lágy hűvössége meglepi a bőröm.
Meleg férfi ujjak tartanak erősen
és mi nézzük egymás édes-ráérősen:
a teremben, csendben...szemünk szeretkezik.

2012. április 16., hétfő

Hangulat, április


Szél bújkál a bokám körül.
Hajamat a szemembe csapja, talán hogy ne lássam a Budára simuló felhőt?
Felel a víz az égnek, kéken köszön a Duna,
pedig tavasszal zöldek a vizek.
Hullámokon sosemvolt fák utaznak,
képüket látom.
Pihévé érő sárga pitypang közt állok és érek magam is neked szerelemre.
Zölddé lágyuló ágak rejtik a fészket, mi eddig szabadon mutatta magát.
Már titkot takargat.
Ahogy magam is ringatom belül mélyen szerelmem irántad,
elfedi lombja lelkem sűrűjének.
Vagyok. Neked. Édes.
Télen és tavasszal.
Mindig.

2012. április 1., vasárnap

Instant megváltás


Instant megváltás.
Előkészítve neked.
Csak önts rá vizet és bűntelen leszel.
Boldog és derüs és fényes és...
Csak mondd el az imát.
Elég a szavakat, közben szállhat a gondolat... húsleves megfő-e?
Időben, ebédre.
Csak gyújstd meg a gyertyát.
Érted lobog a láng.
Nem is kell, hogy nézzed, szemedet megfogja a szomszédasszony kontya
de szépre sikerült...vajon mibe került?
Csak vess keresztet.
Mindjárt beeresztnek, oda hová ígérik mondatok: Tőle.
Hallod?
Hallod?
Vagy csak mondod.
Vagy csak várod: történjék már csoda.
Pont úgy, ahogy nekem kell.
Igaz, nem hiszem el.
De kérem.
Békességem. Számon kérem: rajtad.
És másokon.
Miként számonkérték azon, ki soha nem ígérte:
Semmit nem kell tenned érte.
Ki hívott magával.
Egyszerű szavával.
Egy vagyok az Atyával.
Ahogy Te is.
Hallgasd hányan mondják: ha engem követsz, tiéd az, mire vágysz.
Csak fogadd el kezemből az instant megváltást...
Ha nem megy...tudod mit, keress mást.
És várod és várod és várod.
Pedig ott van, ahol mondta:
Benned.
Nézz befelé.
Megtalálod.
Megváltásod.