Terrorok házára

Arcok a falon, szemek.
Nevek és dátumok.
Emberek.
Évszám jelzi, mikor mentek...
nem önként a halálba.
Féltek-e?
Vagy már várták legyen vége,
vagy remélték, talán mégse...
Milyen lehet tudni: ma visznek meghalni?
Milyen lehet hívni: ma viszünk meghalni?
Milyen lehet írni: ezt vigyék meghalni?
Tudta-e az anya? Tudta-e a gyermek?
Tudta-e szerelme fiatalembernek?
Ma van a napja.
S onnan nincs remény.
Hányszor?
Hányat?
Miért?
Mindig van magyarázat.
Hatalom.
Félelem.
Gyűlölet.
Bocsásd meg.
Magadért.
S tartsd meg emléküket.
Ne feledd:
Ami ide vezet:
Félelem.
Gyűlölet.

Szabadíts meg minket a Gonosztól.

Születésnap

Hóban jöttem, hóviharban.
Talán pont ma - gondolatban.
Sok sok óvó mozdulatban.
Anya-gyermek fájdalomban.
Köszönöm, hogy lettem.
Pont oda születtem,
ahol csomagoltak, jó útravalókat:
Szeretettel szánva, erre a világra.
Ki hívott világra?
Nő és férfi sora készült,
évszázadok homályában.
Összeadva fényes lényük,
erejük és gyengeségük,
egymáshoz vezető léptük,
gyermekadó ölelésük:
Ősök mind itt álltok.
Ki küldött világra?
Jöttem, ahogy jöttek
előttem, s utánam
Lelkek mind a Fényből,
Teremtő bölcsességből,
Isten-szikrát hozva, üzenet rám bízva.
Át tudom-e adni?
Köszönöm, hogy vagyok.
Egy szín a világban.
Egy öltés a szőttes ékes formájában:
Veletek lehetek.

Harangok, délben

Harangok.
Mondjátok én is szólok bennetek délben?
Kicsi teremtménye egy népnek,
ki maga-bízásában emelte kardját a vészben és győzött, mikor nem remélte.
Hitte.
A remény megmarad vigasztalónak, annak ki ereje másra már nem elég.
Hite az, mi mozdítja az népet.
Elindulókat, messzi Ázsiából idetartókat, együtt-álmodókat, szekerek sorában.
Hitünk a Hazában.
Építettünk várat, gyűljön a nép bátran, minek kóborolni szerte a világban, megérkeztünk.
Haza.
Otthonát a népnek hányszor égették meg seregek betörve keletről, nyugatról.
Emelve félholdat, keresztet akár...s rabolva életet és földet.
Idegenek voltunk.
Pedig szájak mondták barátságuk, s köttetett szövetség újra és újra...
s találtuk magunkat dúlva, hátbarúgva, cseléd sorsra szánva vagy várvédőjének Európának.
Ha úgy hozta sora és érdeke.
S emelte a kardot népem.
S emelte a kaszát, aratni a búzát, remélve megmarad neki, s nem viszik sarca idegen seregnek.
Maradtunk.
Újra és újra fogyva és felállva.
Újra és újra rázva a láncot, mit kaptunk köszönetül, harangszót feledve.
Szólsz hozzánk, bennem?
Fogyva és felállva.
Szórva és kéznyújtva.
Nem szabad feledned:
Nem darabszám méretik a Nemzet!
Lélekerővel.
Peo: 2012.02.12. délben

Angyal a házak felett

Angyal a házak felett,
hajnalban.
Látod-e velem?
Fagyban surranó félelem évszázadok óta kérdezi:
Van ott Fenn valaki?
Suttognak a szájak megtanult imákat,
összekulcsolt kezek felett szállong a lehelet:
Van ott fenn Valaki?
Angyal a házak felett. Nekem.
Neked?
Hallom feleleted: füst az vagy pára leng kéményből kicsapva
angyalalakúra képzeled...mert keresed.
Keresed a vigaszt és átadod neki földi keservedet.
Ha lenne...akkor is nagyon Fenn és te nem éred el...
Angyal. Látlak.
Köszöntelek.
Benn hallom szavadat.
Küldök angyalokat.
Kicsiket, nagyokat,
makacsul súgókat: tedd meg, amit kérek.
Légy a segítségem.
Nem megy nélküled Ember...kedves Teremtményem!
Mormolod imádat, vallod minden vétked
dicsőíted nevem és hatalmam.
Felzengek nekem szentelt nagyharangban...
S folytatod a haragban telő napjaidat.
Mert arra találsz okot, ujjadon számolod, mennyi bűn és gyalázat ebben a világban!
Hogy engedhetem meg?
Társamnak teremtlek, nem szolgámnak.
Földön csúsznak, kost áldoznak, mennyei dallamot írnak az évszázadok.
Pedig elég, ha nyújtod a karod, annak ki elesett.
És veled vagyok.  


A képet köszönöm Bősze Emil Miklósnak!

A Hó üzenete

Hull a hó, nesztelen és lágyan.
Mekkora hatalom mégis a világban.
Szürke égből fehér, szürke földre fehér...
Közte valami folyik és összeér.
Alattad altatót dúdol még a kenyér.
Bölcs a mag, bölcs a szár, bölcs az ág,
Tartja a hó súlyát, teszi csendben dolgát: készül.
Készül. Nem lázad.
Tavaszt nem vár télen, mint ember, gőgjében...
ha megunta a karácsony tiszta-hó lesését, már szaladna tovább...
Hol a tavasz, jön már? Hóvirág? Ibolya?
Alszanak és érnek.
A gyenge elesik, télnek tanítása, keményen-hangtalan dörren a világra:
ÉN VAGYOK. Erősen és tisztán: ha nem engedlek, nem mész át a rostán!
Nem mert haragszom, nem mert bosszút vágyok.
Szél, hó, Föld, vizek...erőmet megzaboláznátok.
Sorsodat kormányzod, keményen és gyáván kapaszkodsz a rúdba
Hogy érezd erős vagy, irányítod újra és újra...
Mond akkor miért fáradsz?
Jó így, hogy nem adod magadat a Mának?
Miért nem hagyod ívét hajódnak, hogy fussa?
Ahogy a Szél, ahogy Víz, ahogy a Ma súgja?
Ami van, pont nem jó, télen hát minek hó?
A hó tudja, minek.
Csodás fehérsége tisztítsa meg szíved:
Nyissad meg!
Mennyi fehéret és mocsoktalant küldött az Ég neked.
Fogadd el.
Ha mered.

2010-02-07