Szaladó szerelem

Szalad bennem a szerelem.
Át napokon és tereken,
lépte nem döccen, mert száll...
át-át Hozzád...
s hozzád, ki olvasol... érzed?
Add át a lényed,
téged vár: ereje életnek.
Dolga, hogy szálljon.
Szikrázó szárnyon.
Varázson.

Tőled bennem szavak erdeje árad.
Tőlem benned elcsitul sok kínzó gondolat.
Magamba ölelem a sötétet és megtöltöm Fénnyel.
S Te látod a felhők közt bújó csillagokat.

Évszázados percben,
arcomon érzem kedves arcodat...
elköszönünk.
Talpunk alatt keményen csikordul a fagy.

Nem számít.
Viszem a tiédet.
Viszed az enyémet.
Szerelem-sugárzó mosolyokat.

2012.12.22.

2012.12.21.

Reggel rózsaszín volt a Nap,
ködön át engedte látni magát,
hófehér dércsipke fölött lebegett,
ahogy a Föld tiszta-színt öltött, talán éppen neki.
Vagy nekünk.
Kik léptük életünk, ünnepre váróban.
Adj belőle másnak, ki nem érzi mégsem.
Adj a magadéból, hisz megteheted.
Végtelen forrása a Szeretetnek...
Hiszed-e?
Éppen tebenned nyílt meg.

2012.12.22.

Kérj áldott...

Apró szikrák szaladtak szembe velem.
Csillámlott a levegő, hó nem lehetett
tiszta volt az ég.
Mintha zene szállt volna a sárga villamosra,
a szél Észak metszését hozta és arcomba csapta,
megtaszított jártamban: állj meg.
Nézd...valami szikrák szaladnak.
Mint apró szivárvány-cseppek,
testetlen üzenetek...veletek vagyunk.
Akkor is, ha szürke.
Akkor is, ha hideg.
Akkor is, ha fáj.
Akkor is, ha félsz. Akkor legjobban.
Akkor legjobban:
Hívd a Fényt.
Hívd a meleget.
Engedd, hogy megéld a Szeretet.
Kérj áldott...Ünnepet?
Életet.
Nekem.
Én Neked. 

2012.12.13.