Oldalak

2012. március 3., szombat

Mesék a kertből: A Hernyó meséje

A kertben, amiből a pici Hernyó csak egy levél alját ismerte, rengeteg lény élt.
Ezeket a Hernyó nem nagyon látta.
Megszületett és ahogy volt, nagyon éhes lett és mivel levélen született, bele is harapott. Nem volt válogatós fajta, ette, amíg el nem fogyott a talpa alól.
A sok zöld levéltől gyorsan növögetett, testvéreivel együtt.
Voltak rokonok is, akik lelkendezve hívták: mit rágcsálod itt ezt a keserű gyomlevelet? Ott a finom káposzta! Csak úgy herseg!
A Hernyó éppen gondolta, jó lenne megkóstolni, mikor hangos beszédre lett figyelmes. Valaki valami büdös hernyókat szidott, amik lezabálták a káposztát és lesz nemulass.
Ezt nem tudta, mi lehet, de inkább maradt a helyén.
Jött a két ember és valami büdössel lelocsolta a leveleket, amitől a rokonok rosszul lettek és mind lepottyantak a földre.
A Hernyó csodálkozott, de látta, ha ő a gyomleveleket eszegeti, nem öntözik nyakon.
Valami összefüggés lehet: van, ami a KERTben nem mindenkié, hanem a Hangoskodó-locsolóké.
Azt is megtanulta, hogy ne nagyon bukkanjon a levél tetejére, mert számos testvérét felkapta valami repülő szörny.
Egyszer kisebb Hangoskodók őt is észrevették és kiabáltak: nagymama, de ronda kövér hernyó!!! Taposd össze.
De a Hernyó addigra elbújt a fűbe és legalább meg már tudta, ki Ő: Hernyó és ronda, kövér.
Bizony megnehezedett és el is fáradt. Bebújt egy fa kérge mögé pihenni. Látta, hogy ott egy pók gyönyörű hálót készít, gondolta, neki is jó lenne, meg is próbálta. Csodák csodája, neki is sikerült a szál!
Csakhogy, beletekeredett, sehogy nem sikerül a háló. Egészen befonta-tekerte magát, ami kényelmesen meleg volt, ezért úgy gondolta, alszik egyet. Bezárta a tetejét és aludt. 
Álmában hangot hallott: aludj hernyó aludjál, majd felkelsz, ha jön a nyár. Mosolygott ezen és aludt.
Az énekszó zenget: aludj hernyó aludjál, csápocskáid készek már. Csápocska...mi lehet az, de csak szusszant egyet álmában.
Egyszeriben megint énekszót hallott: aludj hernyó aludjál, lábacskáid készek már! Na, ezt a butaságot! Méghogy lába! Az csak Másoknak lehet, a hernyó nem olyan.
De az álmok már ilyen furák.
És daloltak tovább neki: aludj hernyó, aludjál, szárnyacskáid készek már. Na, erre már meg is mozdult álmában, mert ez az álom már túltett mindenen. A hernyóknak nem lehet szárnyuk, csak a madaraknak!

A hernyók NEM tudnak repülni. És nem is fognak.

Úgy felpaprikázta magát, hogy felébredt, beleütötte a fejét a dobozkájába és az kinyílt.
Hopp! Milyen langyosság van. Mintha ugyanolyan volna, mint volt, de valahogy, mégsem.
Talán a fejemen levő valamik teszik, hogy a Világ más lett? Pedig ugyanaz. Na, ezt megnézem, gondolta és ki akart mászni.
Vékony pálcikák mozdultak a hasa alatt, amitől megriad! Mik ezek?
Tényleg lábak, ahogy álmomban?
De nem jók, vékonyak és rövidek, én pedig kövér vagyok, nem fognak elbírni. És csoda! Elbírták. Valahogy a teste is más lett, de nem látta magát.
Csak még érzett valami nagyon furcsa dolgot a hátán, ami rettenetesen zavarta és le akarta lökni.
Nem sikerült. Megijedt! Valami hozzámnőtt!!
Feszegette, húzogatta, de ahelyett, hogy leváltak volna...egyre nagyobbak lettek a hátán a valamik és furcsán felemelték őt az ágról.
Ahogy ott szenvedett, szembejött egy gyönyörű Lény: Égszínkék volt, kecses, pici lábakkal és csáppal: szia pillangó, köszöntötte a Hernyót.
Én nem vagyok pillangó, felelte.
Dehogynem, én is az vagyok és te is.
Nem, nem én ronda kövér hernyó vagyok, csak még kicsit furcsán érzem magam.
Na, nem érek én erre rá, nézd meg magad a pocsolyában!

A Hernyó szomjas volt, egyefene, le is ugrott az ágról és...és...valahogy nem pottyant, hanem szállt!
Arra, amerre akart. Fel és le és oldalra.
A virágok felkiáltottak: szép pillangó! Mikor látogatsz meg minket?
Leért a vízhez, belenézett és csak nézett, nézett és nézett.
A szárnya piros volt és pötty volt rajta, a lába kecses és pici, a fején rezgő csápok.

Nagymama!!! Nézd milyen szép lepke!
Igen, nagyon szép, ne fogd meg, mert eltörik a szárnya. Látod, ez lett a hernyóból.
Az nem lehet.

Dehogynem gondolta a pillangó és ellibbent.

Tudod, kisfiam: minden hernyó pillangónak készül, csak nem tud róla.
És minden pillangó volt egyszer hernyó, csak lehet, elfelejtette.

Itt a mese vége, jó éjszakát. Puszi.   

2010-01-29

1 megjegyzés: