Oldalak

2012. január 23., hétfő

Egri nő

Mit mondanátok egri nők, szavammal, ha szólnátok?
Hatalmas sereg dobol fületekbe a várfal mögül ijesztő, idegen ritmust
és nyekergi dallamát a félelemnek: jövünk!
Rettegve fogod be a füled és csapod nyakon a gyereket, mert kapaszkodott szoknyádba, mint biztos pontba a mában.
Láb alatt van. Keress asszonytársat, ki gyermeket őriz nehéz időben és menj a várfalra, ha szólít:
helyed ott van.
Férfiak. Véresek és füst csípi szemüket, vakulva néznek a lőporos Napba, lesz-e holnapja még mindannyiunknak?
Nem lesz.
Vagy lesz, csak máshol, túl a világi szemeken, hősi halottként lebegve egy másik világban.
És imádkozva értünk, harcolókért.
Súgva fülekbe: nem vagytok egyedül.
Asszony, hová szaladsz, kosárral kezedben?

Hangos szótól zeng a tér, egymásnak estek, kik egymást okolják: ki miben vétkezett és már nem is tudják:
egy a Vár, mit védenek.

És az a lyuk a falon tágul...mindegy ki ütötte?
Nem.
Aki vétkes, megtalálják, de ne egymást bántsátok, harcosok!
Most ideje van a karoknak, falon, egymás erejében bízva.
Add a kenyeret, asszony...kortyoljak a borból, még Eger hegye nevelte...föld, ami miénk.
Kezet fogok veled, ki előbb rámköptél vádakat, várnak a várfalak...
Szaladj Asszony a konyhába, társaidat szedjed ráncba, nem liba per zajlik.
Hajnallik. Félünk.

Mozog a tábor odakint.
Ne öljük hát egymást, idebent.

Szóval, gondolattal, cselekedettel és mulasztással, mivel vétkezni lehet...
ahogy a pap mondja lehajtott fejünk felett.
Új nap. Egerben.
Tegyük a dolgunk.

2012-01-22

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése