A Hó üzenete

Hull a hó, nesztelen és lágyan.
Mekkora hatalom mégis a világban.
Szürke égből fehér, szürke földre fehér...
Közte valami folyik és összeér.
Alattad altatót dúdol még a kenyér.
Bölcs a mag, bölcs a szár, bölcs az ág,
Tartja a hó súlyát, teszi csendben dolgát: készül.
Készül. Nem lázad.
Tavaszt nem vár télen, mint ember, gőgjében...
ha megunta a karácsony tiszta-hó lesését, már szaladna tovább...
Hol a tavasz, jön már? Hóvirág? Ibolya?
Alszanak és érnek.
A gyenge elesik, télnek tanítása, keményen-hangtalan dörren a világra:
ÉN VAGYOK. Erősen és tisztán: ha nem engedlek, nem mész át a rostán!
Nem mert haragszom, nem mert bosszút vágyok.
Szél, hó, Föld, vizek...erőmet megzaboláznátok.
Sorsodat kormányzod, keményen és gyáván kapaszkodsz a rúdba
Hogy érezd erős vagy, irányítod újra és újra...
Mond akkor miért fáradsz?
Jó így, hogy nem adod magadat a Mának?
Miért nem hagyod ívét hajódnak, hogy fussa?
Ahogy a Szél, ahogy Víz, ahogy a Ma súgja?
Ami van, pont nem jó, télen hát minek hó?
A hó tudja, minek.
Csodás fehérsége tisztítsa meg szíved:
Nyissad meg!
Mennyi fehéret és mocsoktalant küldött az Ég neked.
Fogadd el.
Ha mered.

2010-02-07