Választás. Nap mint nap.

Szép napot kedves Olvasó-Társak! Túl estem egy beatkozás, amin a legtöbb nő átesett egyszer az életben. Jól vagyok, dolgozom.
És itt mondok köszönetet, amiért megint eldönthettem, mit látok meg a napomból: a hosszú várakozást, a sok adminisztráció miatt, amit a doki egy újjal pötyögött a gépbe vagy az orvos kedvességét, ahogy még udvarolgatni is volt kedve.
Azt, hogy nincs pohár és wc papír vagy a nővérek végtelen kedvességét és megnyugtató szavaikat.
A kopottas, de tiszta ágyneműt vagy a beteghordók gáláns szavait, akik úgy emelgették a különböző korú nőket, mint a hölgyeket.
A mosolyt a zöld maszk felett, a simítást a kezemen alvás előtt.
... Nőtársaim szókimondó humorát egymás közt.
A délutános nővért, aki ránkparancsolt: igyanak már gyorsan egy kávét, mert zöldek...miközben az izéket szedegeti ki a kezünkből.
Tudom, rutin műtét, mint a foghúzás. Sokan ettől sokkal többet kell átéljenek. Adja Isten, ha az anyagi körülmények nehezebbek is, a gyógyítók hasonlóak legyenek körülöttü
Itt szültem 6 éve, akkor is ilyen volt. Sírtam, mikor az akkori vezetés bezárta és átszervezte. Most megnyíilt újra. Köszönöm Margit Kórház!
Köszönöm a Teremtőnek, adott tapasztalást dönthetek a fájdalom, a panasz, az elégedetlenkedés, a pampogás Sötét Világát élem vagy a Fényét, ami megmutatja a körülmények adottsága között a békét, a derüt, a szeretetet. És megtapasztalhatom újra: nem vagyunk a körülményeink rabja...Szabadon dönthetek, hogy élem meg. Kicsiben és nagyban.
Köszönöm, hogy meghallgattatok. Peo