Vihar júniusban
Villan és dörren, ágyú tán hasonló,
redőnyök mögött lobbannak a fények:
Gondolatom szalad, Istennek hála, csak az égi csatát élek.
Gyerek moccan, felsír: Anya kezet kérek!
Jön a szó, mormoló:
Veled vagyok...
Félek...
Sss, csak zivatar.
Domború homlokon összetapad a haj:
Amíg nem óvóhely, nincsen baj, nincsen baj!
Honnan a gondolat, hány anya félelme csitul a szobában?
Tetőnk van!
Fészekben a madár, anya most mit csinál?
Nem tudom...aludjál...
Anya mit csinál a cica, a kóborló?
Nem tudom...tán bújkál...hidd el talált helyet!
És a rossz ruhájú háztalan emberek?
Ők is, ők is...lehet...
Hallom-e a jeget?
Vagy csak a szél lehet?
Ne arass Istenem! Dolgoztak a kezek!
Arany a gabona, várja az aratást...
Jaj mit talál reggel a gazda...kimenne, mit sem lát...
Csak nézi a süvítő kavargást, terítené magát védőn a földekre
Keresi a hitet, megmarad belőle...az élet: jövőre.
Áll a gabona!
2012-06-22
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése