Oldalak

2012. június 29., péntek

Csodácska


Valami visz...de nem a lábam.
Ő csak lépked belső parancsra,
hőt sugárzó koszszürke betonon
vagy sárban caplatva.
Locsoltak.
Ruganyos fű boldog érintését alig-alig érzem,
pedig ott visz léptem...figyelek...befelé.
Leülök.
Forró márvány kemény simasága melegíti combom,
tekintetem megpihen a szobron, ki társam a csendben, pici alig-dombon.
Nem várok semmire. Vagyok.
Eltűnnek a zajok, villamos sárgája nesztelenül surran,
szemem sarkában valami felbukkan.
Hajó.
Fény-ezüst a Duna és mégsem kápráztat.
Átadom magam, mindig-volt látványnak...
Hegyek...kékek? Nem...pettyesek.
Fénypettyek villannak messzi-van ablakon,
Gyorsan! Szememet behunyom.
Szivárvány körök robbannak, kápráznak sokáig.
Pedig már csak tornyos puffancsfelhő látszik...majd elszürkül.
Elémegy a Napnak.
Lábszáramon meleg vízcseppek szaladnak vagy hangya?
Jó lenne megnézni...szoknyát felemelni...lágyan lebegtetni...erkölcs rideg gátját szanaszét söpörni...
Megteszem. De csak kicsit...icipicit.
Blúzt eltartva legyezem a...de azt is csak picit...
Meleg van.
Szép július ébred.

És ébred egy érzés.
Sugárzó köszönés, mélyen a szívemben vagy hol?
Ott érzem hullámát: "Itt vagyok.Dolgozol?"

Dolgozom...hoztam fényét lényemnek és átadom.
Üzenem válaszom: itt vagyok. Dolgozol?
"Már indulok...már vágyom látásod...megadod?"
Felállok.
Talpam alá simuló lágyságon lépdelek.
Hogy legyek egy-veled...amennyire lehet...most lehet.

De vidám a kezed! Ahogyan integet!
Hát ilyen jó neked?
Nekem jó. Mosolygok.
Mik vagyunk?
Bolondok?


2010-07-02
2010-07-02

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése