Nyár-pihe szállong a kék levegőben,
vízre hajolnak a parti füzek.
Új üzenet vár az ékes időben:
hagyd kialudni a kályhatüzet.
Nap tüze fűtheti langyosra újra,
hol ősszel ültem a régi padot.
Tél szele már milyen messzire fújta:
akkor-ott surranó gondolatot.
Nem nyúlok utána.
Szívembe hívom a most örömét!
Ahogy a virág sem kérdezget egyre:
Szirmában nyújtja a mag örökét.
Hiszem, minden szó megtalálja a fület vagy a szemet és eljut a Szívig. Oda szólok. Csavard le a fejed! Csak érezz. Ha van kedved. Ölellek! Peo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése