Oldalak

2012. április 16., hétfő

Hangulat, április


Szél bújkál a bokám körül.
Hajamat a szemembe csapja, talán hogy ne lássam a Budára simuló felhőt?
Felel a víz az égnek, kéken köszön a Duna,
pedig tavasszal zöldek a vizek.
Hullámokon sosemvolt fák utaznak,
képüket látom.
Pihévé érő sárga pitypang közt állok és érek magam is neked szerelemre.
Zölddé lágyuló ágak rejtik a fészket, mi eddig szabadon mutatta magát.
Már titkot takargat.
Ahogy magam is ringatom belül mélyen szerelmem irántad,
elfedi lombja lelkem sűrűjének.
Vagyok. Neked. Édes.
Télen és tavasszal.
Mindig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése