Oldalak

2013. január 18., péntek

Havazik

Valami dúdolgat bennem.
Szürkébe olvadtak a budai hegyek,
csak a házak tartották magukon a valóságot...
Ember alkotása dacolt a téllel,
ahogy érkezett a széllel és lelibbent lágyan:
Havazik.
Még csak alig-alig.
Rigó feketéje surran.
Medrében nyújtózik a Duna,
ónszínű hullámokon utazik a tél.
Hallod a havazást?
Csillaggá robbant cseppek lebegnek,
szempillámat érik.
Ágak zengik surrogó dalukat:
valami kiszakadt.
Holle anyó? Te vagy az?  
Meghajtom a fejem.
Természet Anya.
Gyermeked tiszteli hatalmadat.
Szeress te is engem.

2013.01.18.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése