Ember-húr

Mozdul a lábam, mozdul a vállam.
Karom az Égé, talpam a Földé
vagyok a Hídja Embernek.
Gyökerem nőjön, hogy el ne szálljak.
Emelnek mégis hatalmas szárnyak.
És én csak álljak.
Rezzen a gyomrom, rezzen a májam, rezzen a lépem...még most sem lépem azt, ami hív.
Forró a köldök, kapuját tárja.
Forró a szív, kapuját tárja.
Kettő közt feszül íve a húrnak: engedd el!
Remegjen.
Sosevolt könnyűség sosevolt súlya, emeljen.
Fény lettem.
Jöhet az üzenet.
Mehet az üzenet.
Húr vagyok.
Szólalok.

2012.08.06.