Lázadok

Most éppen lázadok Kedves.
Kevésbé szeretni olyan egyszerű lenne.
Nem érezni vágyad reggel és délben, ágyban és bőrszékben...
ahogy felém száll és követel.
Te kérted: engedj el.
... Nyakkendő bogát széttépni ne kelljen,
hirtelen melegben...autóban, bőrszékben.
És jössz újra és újra vissza, tárt tenyerembe.
Szabadon.
Szabadon?
Szabadon.
Vagy mégsem.
Valami...ami tart minket egységben, nem ereszt.
Fejemben, fejedben.
Gondolat.
Mi tartja előttem arcodat?
Tükörből is nézel, szememmel.
Hajamat miért érzed kezedben...
futó fésűd alatt.
Van-e még pillanat, amikor nem látszol?
Talán a lóháton, s ha önfeledten játszol...feledjük egymást.
Mert előjössz bárhol.
Hozzám sugárzol, s én vissza.
Tekintetünk tiszta, csak belül peregnek a percek, hol lázasan szeretnek:
Ketten, egymásért teremtnek.
Jövőt.