Nándorfehérvár

Dörren az égre az ágyú,
dörren a szívben a szó:
halni megyek ma vagy megleszek estére?
Lesz-e még kezem imára, kenyérre?
Hányan vagyunk mára?
Mozgó sereg felett leng a zászló...
Várfokon állt már.
Hol van tested pajtás... várárok mélyében naptüzében oszló...
dicső híre száll majd... mi még halljuk hangod, ahogy húztad kupádat köszöntve a napot. Dugonics.
Büdös van.
Félelem már nem leng, csak bűze a tettnek: mi visz halni vagy ölni.
Emeli magasra keresztjét a Barát, magasra szárnyal a szó:
Férfiak nincs egyéb hátra
...mert nincs már hátra, mögöttünk a fal és a folyó.
Átkelünk vagy átkelnek ők.
S álljuk Európa bástyáján,
templom hűvösén tömjén szállong,
morzsol az ima.
Harangok szólnak Róma békés terén
S a csata vár ránk, s Hunyadira.
Megment.
Mi adta az erőt?
Zászló, haza, harag vagy féltése életnek?
Ki ott volt áldja az Ég.
S te janicsár nyugodj békén a földben, hová szólított kemény parancs.
Anya egyformán siratja a fiát...
Megvédtük Európát.
Szóljon a harang.

2012.07.21.