Sötét van. Ahogy városban lehet.
Hallgatom a csendből kizengő dallamot: crrrrrrrrp.
Ablak alatt vagy hol kabóca dalol:
Hirdeti élesen, mozdult a végtelen:
Már augusztus jár.
Gesztenyelevél-tenyerek között délután tüskés gömbök közt bújt a nyár,
s az este előbb szállt le Buda felől.
Kéken. Ahogy illik, szépen...csak már hűvöskésen.
Begóniák néznek egynyári létük ártatlanságával a holnapra,
új bimbókat hozva poros levelek közt.
Reggel majd fanyar illat kúszik a szobába,
s hoz új hírt a mába.
Valami változott...tavasz földszaga, nyár pora illan
...s milyen jó, hogy így van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése