Lágyak a mezők a Nap alatt,
halk zizegését mélyen belül hallom.
Megtelek a nyárral.
Reszkető hőség szikráz a síneken,
hol kanyarodik szikár akácok mögé.
S eltűnik előlem, talán nincs is tovább...
Lebeg a búzatábla.
Selyme közelről szúrós kalász.
Magamban mormolom óvó imám.
Adj Uramisten gazdag aratást.
De szürkék az egek...ne hozzatok jeget.
Lila bogáncson katicabogár.
Szeretjük egymást.
Én és a Nyár.
2012.07.04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése