Oldalak

2012. szeptember 12., szerda

Szeptemberlét

Méz illat elszállt.
A darazsak tétován motoszkálnak,
hajnali hűvös dermeszti szárnyuk.
Tán nincs is vágyuk, csak lopni még a mustból és télre vonulni titkos helyekre.
Pedig a Nap süt...csak kicsit fáradt, korábban veti ágyát,
s parancsol lassú táncot a Világnak. Itt.
Máshol tavasz van.
A kör forog lassan.
Zöld még az erdő, csak lábad alatt zörren már az Ősz.
Tétován lebbenő leveleket igazi szél még nem rázza az útra...
túlra...túlra...ahol táplálják majd halott testükkel a fát, kin nőttek és szívták a fényt.
Neki. A fának.
Köszönnek, s mennek.
Pottyan a gyümölcs, koppan a dió,
tüskegömb engedi terhét.
Szeptemberlét.
Megint.

2012.09.12.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése