Oldalak

2012. szeptember 26., szerda

Gesztenyeidőben


Akkor is gesztenyék értek a földre,
lágy koppanásuk nem vert fel senkit.
Tüskés burokból messze gurultak, vagy megültek csendben.
Nem néztem őket. Vagy nem emlékszem.
Talán nem is láttam a földet, hatalmas burkot vittem magammal,
óvón ölelve és hallgatva kis moccanását: már alig fér el.
Este nevettem figyelmeztetésén piszkos emberkének a bolt előtt állva:
ne menjem messzire máma! Jön a gyerek, látom!
Nem is volt álmom, mozdulatlanságra kényszerített a súly.
Mint egy nagy bálna.
Ébredtünk. Te vagy én vagy ketten?
Indulunk.
Hajnali Budapest szép vagy!
Valami lebegés visz és béke.
Emberek mondják, mit hogy csináljak.
Tesszük a dolgunk.
Egyformán és újan, ahogy anya és gyermek teszi a dolgát öröktől.
Hosszú napunk volt. Együtt.
Sokan voltunk és ketten.
Ketten, mikor gesztenyeidőben értél a világra.

2011-09-27

1 megjegyzés:

  1. Kedves Peónia! Nagyon szép a blogod és tetszenek verseid... én még nagyon kezdő használó vagyok itt. Kérlek! Beszéljünk ennek használatáról. Az én blogom: ottiolgiviola.blogspot.hu

    Millió puszi: olgi

    VálaszTörlés