Oldalak

2012. március 7., szerda

Tavasz


És megindulok benned fűzöld szerelemmel,
amitől szaladnál kitudja hová.
Kergetnél az utcán fény-pamacs csodákat,
s torpanna a lábad kéklő pocsolyán.
Ne törd meg az eget,
egybegyűlt cseppeket
issza a barna föld,
készül már lent a zöld...
Szívben nőtt fűszállal köszönt a Tavasz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése