Férfiak a víz körül.
Hívtatok Férfiak?
Hívtatok, gyere Asszony, békülj meg velünk.
És elindultam, megkeresni a helyet, hol csoportban álltok, Filozófusok. (Gellérthegy)
Szólt valamelyikőtök: Minek jönnél ide? Faragott tárgyakat keresel ahhoz, hogy szóljunk hozzád? Ha van kedved, gyere ülj közénk és nézzük együtt a vizet Ami örök.
Ember alkotónk által formába öntött testünket nézd meg, ha akarod és felejtsd el.
Az ALKOTÓ a vízen át szól hozzád vagy a széllel. Vagy a Föld szaga vagy a Nap ereje vagy a felhők vagy a kiskutya a parkban vagy a hajódohogás a messziből.
Megtalálja Hozzád az Utat és megérint.
Megállsz és felfigyelsz, ahogy most is: valami történik, valaki szólít, valamivel egy lettem és mégis különböző mindenki mástól.
Ahogy egyek vagyunk mi is és mégis különbözőek. Nevet fogadtunk magunkénak, hogy megtapasztalhassuk magunkat itt a Földön és átadhassuk azt, amiért csak mi jöttünk.
Amiért csak TE jöttél...azt Neked kell átadnod. Vállaltad.
Nem vagyunk különbek...más volt a vállalásunk. Csodálkozol, hogy nem tudod, ki szól most hozzád? Lao-ce vagy Jézus vagy Ábrahám vagy Ehnaton? Ez csak az fejed elvárása, mert tudod, szobortestben mi állunk a tó körül.
Tárd ki a tenyered és fogadj Bennünket magadba.
Hoztunk magunkkal valamit, ami a tiéd, pont a tiéd. Nem tudjuk mi. Csak te érzed meg, ahogy szavunktól megrezdül belül valami és érzed kitágulsz, mert EZ VAGYOK.
Igen, kedves. Ez vagy. Ez a lény, aki elhozta ajándékát a többieknek.
És elveszed az ajándékukat, amit ők hoztak Neked. Mert ajándékot hoz minden és mindenki...melyikünk mondta? Nem mindegy? Más lenne, ha tudnád, számodra szent lény beszél?
Nem vagyunk szentebbek a katicabogárnál, ki megszabadítja a virágot a tetvektől és szentebbek a tetűtől, ki táplálja a katicabogarat. Tesszük a dolgunk.
A szentségre Neked van szükséged, hogy elfelejtsd önnön nagyságod és hidd magad kicsinek, ki Hozzánk sosem ér fel.
Mert elfogadni saját nagyságodat felelősség.
Egyszerűbb szertartások gyűrűjét felhúzni, elköteleződni ennek vagy annak a hitnek...és hinni abban, hogy csak itt vagy ott találod meg az Alkotót, közvetítve szentként tisztelt Lények által.
Közben kikacagod az útról visszaforduló embert, ki előtt feketemacska futott át és babonája hazáig szalajtotta.
Honnan a gőg, hogy azt hiszed, az ő hite, az ő jelzése alacsonyabb, mint a tiéd, ki hiszel a füstölő vagy a tömjén erejében?
Hiszen higgy. Mert igazad van.
Kiben éppen kevés a fény, gyújtson gyertyát ezerszám és fogadja el felemelő erejüket a körbetáncolt tüzeknek.
Ki tisztulni vágyik, merüljön szentfolyókba, illatos füstbe és fülkébe, hol szavakkal tisztulhat.
Tedd, ha szíved vágya!
Tedd, ha belülről jön!
Tedd...mert akkor az Alkotó súg és ad kezedbe mankót, mert látja, szükséged van rá!
Szólj hozzánk, ha szíved kitágul és nevünk kiárad belőled.
Válaszolunk.
Mert küld az Alkotó segítséget, pont olyat, ki veled egyberezdül.
Fogadd el a segítséget és segíts nekünk.
Mit botránkozol? Igen, nekünk...soroljam neveinket?
Soroljátok évezredek óta, kérve és könyörögve és térden csúszva és...és szavakkal, mi nem a lelked szavai, csak mormolod.
Ha mi kérünk, miért riadsz?
Honnan várod azt, mit neveztek sokféle néven...nevezhetnénk a Szeretet és Fény Országának.
Igen, hozzád ez áll közel, a "miként a mennyben...", de hogy legyen meg Nélküled?
Igen, itt vagyunk, naponta melletted, hogy megsúgjuk, merre?
Sokszor hallod, csak megint megriadsz, mert a szíved repesve szaladna valamerre és a fejed visszahúz, mert nem szabad! Nem ésszerű, nem normális, nem szabályos...
…mi szabályosak vagyunk, merev szobortestünkben?
Igen.
És elporladunk, ahogy emberalkotónk. A víz örök.
Szavainkat emberalkotó öntötte szobor-szabályba és te kapaszkodsz bele, mert...mert...ami merev, legalább biztos.
Mersz-e eggyé válni a sodrással, a ringatással, a hullámmal, az örvénnyel...eggyé válni a vízzel és nem félni attól, megszűnsz.
Hiszen csak pára lettél és átszállsz máshová.
Mi csak ennyit tehetünk.
Hívunk a vízbe, az Életbe.
Hívunk abba a bizalomba, hogy megismerd saját lelked szavát és hívunk abba a szeretetbe, hogy higgy lelked súgásának, tudva magad jónak és Alkotónak.
Csak így segíthetsz.
Legjavadat csak magad ismered.
Ismered? Vagy megtanultad eltagadni magad előtt is?
Emlékeztetünk...pillanatokkal, mikor beleborzongsz sorsod hívásába.
Majd eldöntöd, úszol-e vagy kapaszkodsz.
Lehet vízen járni. Lehet, de minek? Csak a hit erejének bizonyítéka volt, mire mentem vele? Igen, most Én szólok, felismertél...hozzátok Én vagyok közel. Más emberhez másikunk szól.
Jártam a vízen és tettem csodákat, ahogy sokunktól kérte hitetlen agyatok, mert hinni jó...a Másikban.
Átadva neki szentségével a felelősséget is.
Most szólunk.
Nem megy nélküled.
Hol az Út? Ahol az Öröm.
A Szeretet Országát hogy lehetne szenvedéssel elhozni?
Tedd azt, ami öröm neked. Itatódj át vele, telj meg hálával a létért és tartsd ezt meg.
Az örömteliséget. Minden mozdulatod legyen örömteli...és akkor az életed imádsággá válik.
Egybekapcsolódva az Alkotó Örömével, aki Veled együtt mozdul és az Út a talpad alá simul és nem is lesz már út...mert Te leszel az Út. Csak figyelj, ha letérsz a csalitosba, ezer tüske szólít, nem mész Vele együtt.
Mert Öröm csak örömből fakad.
Teremtsd meg. Magad.
Nem vagy egyedül, itt vagyunk, mi már megtettük.
Ha nekünk sikerült...válaszolj erre magadnak.
Mi tudjuk hol tartasz, csak neked is meg kell látni.
Nézz Lényünkbe, mint társad szemébe.
Egy szinten vagyunk. Eléd térdeltünk.
Te is tedd ezt, csak figyelj!
Sose térdelj le senki előtt, csak akit fel szeretnél emelni
Peonia: Gyökerek és szárnyak (részlet) 2010.09.16 09:47
