Veronika kendő

Mocskos az ország, mocskos a város

Mocskos a gondolat, mocskos a szó is.

Mocskos...viszi keresztjét.

Adod-e a kendőd, letörölni mocskát?

Vér és verejték nem elég még rajta?

Sárral  hát megdobod, ki tört arcát fordítja feléd?

Adod-e kendőd vagy félted azt Tőle?

Ezt mutatja neked, kérdezve mit lépsz?

Rúgsz-e még rajta vagy elfogadod:

Aki keresztet hord, kálváriát járja, tántorog és izzad.

Útjának végét hányan látjuk tovább?

Hányan hisszük, nincs értelmetlen botlás és nyögése a súlynak.

Mert tart valahová, ahová elhívták...az, kit Sorsnak mondnak.

Viszi keresztjét mocskos országom.

Kendőm talán segít törölni a sárból,

mit az dobott felé, kinek a csúf nem kell.

S borzadva fordít hátat hazájának, legfeljebb siratja.

Nem számít. Ki keresztet hord, talál segítőre.

Hatalmasabbra az út mentén állóknál.

És ha téged szólít, dönthetsz majd szabadon:

Sár az vagy kendő mi megpihen arcon...

2010-01-13

Peonia : Gyökerek és szárnyak (részlet)