Mocskos az ország, mocskos a város
Mocskos a gondolat, mocskos a szó is.
Mocskos...viszi keresztjét.
Adod-e a kendőd, letörölni mocskát?
Vér és verejték nem elég még rajta?
Sárral hát megdobod, ki tört arcát fordítja feléd?
Adod-e kendőd vagy félted azt Tőle?
Ezt mutatja neked, kérdezve mit lépsz?
Rúgsz-e még rajta vagy elfogadod:
Aki keresztet hord, kálváriát járja, tántorog és izzad.
Útjának végét hányan látjuk tovább?
Hányan hisszük, nincs értelmetlen botlás és nyögése a súlynak.
Mert tart valahová, ahová elhívták...az, kit Sorsnak mondnak.
Viszi keresztjét mocskos országom.
Kendőm talán segít törölni a sárból,
mit az dobott felé, kinek a csúf nem kell.
S borzadva fordít hátat hazájának, legfeljebb siratja.
Nem számít. Ki keresztet hord, talál segítőre.
Hatalmasabbra az út mentén állóknál.
És ha téged szólít, dönthetsz majd szabadon:
Sár az vagy kendő mi megpihen arcon...
2010-01-13
Peonia : Gyökerek és szárnyak (részlet)
Drága Peo!
VálaszTörlésVigyük csak, ki-ki a magáét. Már úgy megszoktam, szinte nem is érzem.
Van kendőm, sőt egész lepedőm is.
Ölellek, szaffy
Köszönöm Szaffy kedves! Azt hiszem, elég lesz a kendő is...:-))
VálaszTörlés