Tanít az Alagút?

"Figyelem, figyelem:Hölgyeim és uraim,mivel a jelenlegi pénzügyi válság tartósnak bizonyult , sajnos, kénytelenek voltunk kikapcsolni a fényt az alagút végén"
Mit tanít, mit tanít, mit tanít az alagút?
Döbbennek fejemben a szavak és látom a falakat, közel jönni hozzám...
pedig állnak szilárdan, csak a képzelet csal...elfogy a levegő.
Van.
Fény nincs?
Van.
Csak nem látom, eltakarja tán egy rövid kanyar,
odaérek hamar...vagy még mennyi lehet hátra?
Meglöknek. Kéz simul a hátra...ki lehet?
Gyere, gyere a falhoz, ha azt tartod, mehetsz előre.
Ne kering körbe-körbe: gondolatod alagútján!
Elfáradsz.
Menjünk, akkor ketten, kézfogás, lehelet a csendben.
Elbotlasz, ne zajong! Társadat ne késztesd esztelen futásra, eltaposására félelem-testvérednek.
Csak szólj, lesz aki megfogja kezedet és mehetünk tovább.
Lassan libasorban, megbízva magamban, előttem-mögöttem, velem haladóban: megyünk.
Hisszük a fényt, mert nincs egyebünk...csak a kéz melege markomban és a fülelő figyelem:
Hallok-e kérést: elestem.
Botlok-e testbe: elesett.
Botlok, veszítem kapaszkodómat...merek-e szólni: emelj magadhoz?
Vagy félek: messzire rúgják kapaszkodó kezem...hiszek-e Benned: társam az úton?
Túl az alagúton...mivé leszek?
Több-e vagy kevesebb?
Nem tudom.
Most csak mehetek...halkan dúdolva dallamot.
Gyere, ha meghallod: nem vagyunk egyedül.