Magok vagyunk

Belefújt a Jóisten a magba.
Ideje szórni szélbe teremtményét: ki állja meg a próbát?
Mit ragad magába a félelem sodrása?
Vakítja szemünket szavak kavargása: egymásért vagy ellen?
Vihar van.
Hiszed-e, hogy érted?
Hited gyertyalángja karácsonyi fényben fennen lobogta a szeretet hírét...
...most mivel fordulsz felém és másokhoz?
Mivel fordulok feléd és másokhoz?
Csak ez a dolgom.
Magamat érezzem, repít-e félelem, aggaszt-e a sorsom vagy kezébe tettem,
ahogy sokszor mondom: mint mezőlilioma magaszép palástját.
Ébred-e bennem harag feléd, ha mondasz nekem nem tetsző szókat?
Akár gyalázókat
...Vagy hiszem, Ki keresztjét vitte nyáltól nem mocskosabb, bárki köpte arcon.
Teszem a dolgom. Amit tennem adott.
Szeleld meg Teremtőm, szeleld meg a magot!
Szeretettel hulljon földbe csak a teljes, kicsirázni jövőt.
Lehet, most keserves.
Adom a kezemet.
Fogd meg, ha van kedved.