Oldalak

2012. január 4., szerda

Kabalám


Kellenek kabalák kedves?
Büszke férfilényed nem szorít plüssmackót régen és nem hányja keresztjét vénasszonyszokásnak.
Agyadban tények és gondolatok adják mérlegét tetteknek.
Lépésed nem fordítja mágiája vissza vagy előre feketemacskának.
Ki sírt fel benned mégis?
... Szoba puha sarka nem riaszt, nyekergő szekrényben alszik a semmi.
Jobb lenne, jaj jobb lenne: gyereknek lenni...kérni az Angyalt, borítsa szárnyát takaródra.
Van-e valaki túl a sötéten?
Érezlek. Keringsz magadban, erődbe zárva.
Saját erősséged rabja rója körbe a szobát.
Dönteni kéne, de a süket csendben, nincs aki súgjon: hogyan, előre?
Legyen javára mindannyiunknak.
Kihez forduljál és bízz a tanácsban?
Tudod a választ. Ott belül súgja a Fent a szavát.
Újra és újra gondolat fordul és jön elő benned: tedd meg.
Neked küldték. Hiszed?
Tudod?
Vágyam, segíteni indul el újra és újra. Ezt meg nekem hozta az égi parancs.
Kicsi arany angyal simul tenyerembe, emlékeztetőnek: nem vagyok egyedül.
Kicsi arany angyalt nyújtom tenyeredbe, emlékeztetőül: veled vagyok, Kedves.
Elfogadod tőlem, buta kabaláját, fényesszerelmemnek?

4 megjegyzés:

  1. Drága Peo!

    Nagy örömmel fogadom el mindig szavaidat. Belső fényed nagy érték sokunknak.
    ölellek, szaffy

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Szaffy! Jó összekapaszkodni, ha a Teremtő "átszeleli" a magot. Aki könnyű, elrepül. Értünk teszi. Emeljük fel szívünket a Fénybe! Ölellek! peo

    VálaszTörlés