Redőny által szűrt homályban a meleg súgja... hiszen nyár van... minek toporzékolsz?
Hiszen nem vagy félholt... csak úgy érzed... pedig nézzed... megy az élet...
Nem moccanó leveleken, egyszer-volt harmatcseppeken bogár csápja tapogat:
Maradt, mit még megihat?
Levél szomját nincs, mi oltsa, fáradt-magát beburkolja, kicsire és picire,
nem engedi, hogy vigye, benne mi még megmaradt: szigorúan tűz a Nap!
Nem adom. Jól összezsugorodom, őrzöm harmat-kortyomat... mikor volt az a tegnap?
Mikor esett... hogy utálták az emberek... most meg nézik az eget.
Vizet a Föld rejteget, csak mélyre le, gyökerek... hisz gyümölcsöt érlelek!
Madár billen fel az ágra, fanyalodik kis bogárra, hízott kukac merre vagy?
Kéreg rejti bábodat... most én meg nem keresem.
Jól bezárom énekem, azt a tócsát figyelem, miben gyerek játszogat... jaj, de közel... nem szabad.
Hagyd Fiam a madarat! Inna, engedd...tátogat. Nekünk tartogat a csap...igen, hozunk ki holnap kicsi tálkát galambnak.
Szomjas vagy? Ő is az.
Ember a bokor alatt, elmozdulni nem szabad... árnyék van.
Hangja rekedt, alig hallom... úgy kezdődik, hogy "asszonyom..."
Közel hajlok, bűzébe, vöröslő tenyerébe... nézz bele a szemébe!
Vizet, hogyha kaphatnék... akár egy korty is elég...
Adhatok. Megengedem a csapot, hideg vizet folyatok.
Kidobandó flakonok... tele vízzel...
Istenem, gazdag vagyok!
2010-07-15
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése