Oldalak

2012. április 26., csütörtök

Mese egy családról

Mese egy családról. Apa-anya-gyerekek. Sajnos, olyan baráti társaságba keveredtek, ahol a főfő szószóló megparancsolta, mit tehetnek a családok. Sokmindent megtiltott...sokmindent nem úgy mondott...és azt is megparancsolta a szülőknek: a gyerekeknek mondják azt, ez a legjobb baráti társaság. Aki nem itt van, az ellenség.
Csakhogy milyen a gyerek...át-átpillant a szomszédba. Ott meg mindenféle van. Igaz, odamenni nem szabad, mert azok a rosszak.
Lázonganak a gyerekek. Apa-anya tanácstalan, mivel csitítsák őket? Megverik őket, de az nem lehet sokáig megoldás.
Bevételük nem nagyon van, amit termelnek, egymás közt elosztogatják, a baráti társaságban.
Na, mi lenne, ha kölcsönkérnénk. Kérnek is, hajaj, de honnan: a "rossz" szomszédoktól. Adnaaak!
Tudják, aki tartozik..előbb utább bejön az ő utcájukba.
Lesz kicsit jobb élet a családban, nlha még utaznak is. A gyerekek felnőnek, addig lázonganak, míg szétesik a baráti társaság.
Nosza, osztják a széket, asztalt egymás között...igaz nem nagyon értenek hozzá, mit lehet ezekkel kezdeni, mert a családban nem volt sok lehetőség önállóan tevékenykedni...sok  mindent el is rontanak vagy nem is érdekli őket.
A megszerzett asztalt jó pénzért továbbadják: erre-arra.
És a felnövő gyerekek családot alapítanak. Jó élet lesz ám! Barátkoznak, terveznek...gyerekük születik, jó sok.
Már kicsit hozzászoktak a gyerekek a jóléthez, ingyen könyv meg orvos meg ilyenek...morognak, ha erről le kellene mondani. De nincs erre pénz.
Ugye a régi adósság is ott van...az örökölt. Nem egyszerű az élet. Anya el is válik, mert a másik apa jobbat ígért. Jó, odaadják a kasszát, rendben van, ha szegényes is, de nem üres.
Csakhogy az új apa ígért valamit a gyerekeknek, meg illik tartani! Hoppá! Mit tettek az elődök?
Ha ők kölcsönkértek, megteszik a felnövő gyerekek is, nehogy most az ő gyerekeik másfelé forduljanak. Ígérnek fű fa vadvirágot, csak Őket szeressék. Kapnak kölcsönt.
De a szülők idegesek. Az apa még kénytelen kölcsönért menni, mert semmi nem elég és a kamatok!!!
De nem akarnak már adni.
Na, kicsit megmásítjuk, papíron, a család költségvetését...kapjunk még pénzt és a gyerekek is legyenek kussban. Kiderül a hazugság, de apa nem hajlandó anyától elválni, megy még egy darabig az egyre elkeseredettebb gyerekekkel.
Aztán anya elválik apától és új apa kerül. A kassza nemhogy üres, mínuszban van. (pedig bizonyítottan pluszban volt!!
Most itt a baj! Meg kell beszélni a gyerekekkel, mit lehet és mit nem, nincs rá keret. EZ VAN.
Azt gondolják a szülők, ha az adósságtól meg lehetne valahogy szabadulni...Eladnak dolgokat, visszavesznek, igyekeznek a semmiből gazdálkodni.
A mínuszból.
Közben a szomszéd családok is rádöbbennek: baj van! Mindenki tartozik! El kezdik behajtani, ettől még nagyobb kavarodás lesz és megijednek a szülők, főleg a gyerekek. Ahol félelem van, ott veszekedés is lesz és egymásra mutogatás. Persze, a szülők a hibásak és gonoszok, mert bizony el kell venni a gyerekektől bizonyos dolgokat, kérni a zsebpénzükből, ami pedig még kevesebb is lett. De másképpen nem lehet kifizetni a család rezsijét.
Nehéz. Vannak gyerekek, akik megértik, nekik könnyebb. És vannak, akik csak azt látják: lám új apa van, most sem jobb.
És a szomszédok sem segítenek, sőt mindenbe beleszólnak, mert náluk a pénztárca és akkor lehet. dirigálni.
A család még nehezebb helyzetbe kerül, mert a szomszédságnak bizonyítani kell: hol ezt, hol azt. Ami mindig pénzbe kerül a családnak. Sokba.
Sok gyerek azt mondja: rúgjuk őket seggbe, hagyjuk el ezeket, mocskosok.
Másik gyerek azt mondja: egyezzünk meg velük, nem lehet ugrálni, erősebbek.
A szülők igyekeznek...lehet hibáznak, ki nem? Csak arra kérik a gyerekeket, amire a szülők szokták: bízzatok bennünk. Tudjuk, már a zsír kerül le a kenyérről, nem a csokiról mondtok le, tudjuk. Ha tudtok segítsetek egymásnak is, legalább ne veszekedjetek és csúfoldójatok. Ha van, aki a régi apát jobban szerette, megértjük. Nehéz elfogadni egy új apát. Most mégis. Ez a család. Ne ártsunk egymásnak.
Csakhogy éppen ez veszett el, a legnagyobb kincs: A bizalom szülő és gyerek között. Amelyik családban bíznak egymásban a hegyet elviszi. Együtt, kézenfogva. Azt hiszem...ez a gyerekeken múlik. Ha...talán...kicsit...felnőnek. Én mint gyerek, arra kérlek Benneteket kedves társaim: ha bíznánk, menne. Lehet, nehezen. De ha nem bízunk: sehogy. 
Kedves GYEREKEK legyünk végre CSALÁD!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése