Szaladó szerelem

Szalad bennem a szerelem.
Át napokon és tereken,
lépte nem döccen, mert száll...
át-át Hozzád...
s hozzád, ki olvasol... érzed?
Add át a lényed,
téged vár: ereje életnek.
Dolga, hogy szálljon.
Szikrázó szárnyon.
Varázson.

Tőled bennem szavak erdeje árad.
Tőlem benned elcsitul sok kínzó gondolat.
Magamba ölelem a sötétet és megtöltöm Fénnyel.
S Te látod a felhők közt bújó csillagokat.

Évszázados percben,
arcomon érzem kedves arcodat...
elköszönünk.
Talpunk alatt keményen csikordul a fagy.

Nem számít.
Viszem a tiédet.
Viszed az enyémet.
Szerelem-sugárzó mosolyokat.

2012.12.22.

2012.12.21.

Reggel rózsaszín volt a Nap,
ködön át engedte látni magát,
hófehér dércsipke fölött lebegett,
ahogy a Föld tiszta-színt öltött, talán éppen neki.
Vagy nekünk.
Kik léptük életünk, ünnepre váróban.
Adj belőle másnak, ki nem érzi mégsem.
Adj a magadéból, hisz megteheted.
Végtelen forrása a Szeretetnek...
Hiszed-e?
Éppen tebenned nyílt meg.

2012.12.22.

Kérj áldott...

Apró szikrák szaladtak szembe velem.
Csillámlott a levegő, hó nem lehetett
tiszta volt az ég.
Mintha zene szállt volna a sárga villamosra,
a szél Észak metszését hozta és arcomba csapta,
megtaszított jártamban: állj meg.
Nézd...valami szikrák szaladnak.
Mint apró szivárvány-cseppek,
testetlen üzenetek...veletek vagyunk.
Akkor is, ha szürke.
Akkor is, ha hideg.
Akkor is, ha fáj.
Akkor is, ha félsz. Akkor legjobban.
Akkor legjobban:
Hívd a Fényt.
Hívd a meleget.
Engedd, hogy megéld a Szeretet.
Kérj áldott...Ünnepet?
Életet.
Nekem.
Én Neked. 

2012.12.13.

Dalocska novemberben

Varjú-járta tereken
lépeget November,
erdőknek mélyén
elalszik a köd.

Reggel ablakod alatt
csodálod a bokrot,
zúzmara csipkét
növesztett a fagy.

Szürke felhők rejtekén
hóról mesél a szél,
ünnepre készül
benned a Világ.

Isten hozott December!
Sötétben fényt gyújtó!
Jászol reménye
a szívünkre vár.

2012.11.24.

Csoda

Tegyél velem csodát!
Engedj elolvadnom benned,
hajszáladba bújni és mosolyodba.
Meleg ölelésed váljon hát örökké,
érezzem távol tőled mérföldekre...
ahogy látom sugárzó mosolyod.
Bennem mosolyogsz és én benned.
De sírsz is bennem néha, ha kívül nem lehet, én adom a könnyeket,
mossa férfilelked, könnyítse a terhét.
Évezredek súlya nem engedi folyni tulajdon szemedből.
Így van ez jól.
Most így.
Szemem sugara költözzön szemedbe,
melege olvasszon ellentétet bárhol.
Veled vagyok.
Ha csodát teszünk.
Erős lépted lép bennem és bátorságunk egybefonódik.
Pajzsunk és kardunk heverjen a földön.
Harcos lényünk utat mutasson és menjen előre,
nem fog a fegyver, mert nem félünk.
Körülötted sugárzó nevetés vagyok.
S vagyok minden tiszta szavad.
Ha mégsem... szólítson Angyal vissza utamról.
Elfogadom.
Őrizni magamban a csodát, feladatom.
S átadni neked.
Ott és amikor...
csodát teszel magaddal.
S így velem.
Áradjon.

2012.11.17

Angyal

Ne állítsd meg sosem az angyalt,
ha jön eléd táncolva porszemek közt és te valamiért nevetnél,
pedig nincs is rá okod.
Itt vagyok.
Hallgatózz.
Csak madár pittyen ágat elrúgva, s valahol hajó zakatol
s te tudod...mélyen legbelül: nem vagy egyedül.
Valami édes szalad a járdán, hol taposnak idegen cipők
vagy levelet hajt a szél, nem... nincsen szivárvány...
és mégis érzed legbelül: nem vagy egyedül.
Talán illatot is érzel: karácsonyfa, orgona vagy bódító akác?
Talán hátrafordulsz, senki...csak a macska feszülten figyel valamit vállad felett.
Mutatja a helyet.
Mit mond a tenyered? Bizsereg.
Érzel erőt magadban, felszaladó meleget.
Mintha valaki hívna, repülnél...s lépsz két bizonytalant
vagy állsz betakarózva a perccel:
Angyal ne menj el!!!
Maradok.

2012.11.15.

Novemberi pára

Valami átszállt köztünk a térben,
talán gomolygó leheleted?
Nem láthattam, hiszen ragyogott a Nap és a kék odafent szinte fájt.
És mégis átszállt.
Fáztál, orrunkat egyszerre fújtuk,
a méterek ettől lettek rövidek?
Hozott közel varázsa szerelemnek.
Láttam villanó tekinteted.
Borzongtam, melegen mélyen,
kezedet néztem, benne alvó simításodat...
Talán ez szállt köztünk a fényben?
Melegem lett.
Neked is.
Tudom.
Elkaptad rebbenő pillantásodat.

2012.11.14.